A hála ösvényén, tágas réten, szurdok alján, sziklás hegyen, alig járnak emberek.
Szomjúság, sóvárgás, hiány, itt ismeretlen. Tűző napon, dermedt holdfényben, egyformán örömteli a menet. Emberi lénynek áldás minden lélegzet, a Nagy Szellem ajándéka ez.
A hála ösvényén nagy az elengedés, az együttérzés, a nagy úton egyszerre van indulás, haladás, megérkezés, mégis érezni az ösvényt; égi szikrák edzik a látást, mint kavicsok a lábikrát.
Itt mindenki arra vágyik amit kap, azt akarja ami van.
A hála ösvényén az egész él, az egész lét, mégis az egyén lép, meglépi az első, majd a sokadik lépést.
A hála ösvénye tiszta, türelmes, az ember itt az egészért felel és teljesen szabad.
Hirtelen a Nagy Tudat, teljesen időtlen a pillanat, majd éhség támad, a hála ösvényén minden elfér egy ujjbegyen.
Itt megrészegül és megigazul az ember egyszerre, mámor az istenek kedvenc eledele.
Lépj rá a csendes ülésben, az éneklésben, lépj rá és haladj a Tudaton, a Nem-Tudaton át, ismeretlen tájakon.
Bátorítsd magad ha elakadsz, a hála ösvényén gyakorolhatsz.
1 megjegyzés:
Katika elmegyünk hozzátok, de mikor, azt még megbeszéljük. Remélem, hogy jól van a család.
Megjegyzés küldése