HÁZ A SZIKLÁK FELETT (KaTi-lak a Bükkben): Dante írta az Isteni színjátékban 1300-ban...

A TERMÉSZET SZERELMESEINEK SZÓLÓ INDIÁN IMA

"Ó,Nagy Szellem,kinek hangját hallom a szelekben,s kinek lehelete éltet minden világot-hallgass meg!Kicsi és gyenge vagyok-szükségem van a Te nagy erődre és bölcsességedre! Engedd,hogy szépségben járjak,és szemeim mindig lássák a naplemente vörösét és bíborát! Engedd hogy kezeim tiszteljenek mindent,amit teremtettél - füleim hallását pedig élesítsd meg hangod hallására! Tégy bölccsé,hogy megérthessem mindazt,amire népem tanítottad, - s megtanulhassam azt a leckét,amit belesejtettél minden levélbe és sziklába! Keressem azt az erőt,hogy ne legyek nagyobb,mint testvérem, - de legyőzhessem legnagyobb ellenségemet-önmagamat! Tégy alkalmassá arra, hogy mindig tiszta kézzel és nyílt tekintettel járulhassak eléd,hogy amikor elenyészik az élet, szellemem mint az elhaló naplemente - szégyenkezés nélkül térhessek Hozzád!"

AUSZTRÁL ABORIGINÁL SZERTARTÁSI ÉNEK:

Egyetlen örökkévaló,
Aki dalolsz nekünk a csendben,
Aki egymás által tanítasz bennünket,
vezérelj engem erőre és bölcsességre.
Jártomban - keltemben hadd tanuljam
tisztelni mindenkinek a célját.
Segíts kezemnek,hogy tisztelettel fogjon,
nyelvemnek,hogy lélekből szóljon,
engedd hogy figyeljek,de ne itéljek.
Engedd hogy ne bántsak,
és maradjon zene,
szépség a látogatásom után,
amikor visszatérek az
Örökkévalóságba,
hadd záruljon be a kör,
hadd legyen szélesebb a spirál

A TÁLTOS ÉNEKE (ÁRPÁD IMÁJA)

A táltos éneke
(Árpád imája)

Boldog Isten! Nézz ránk a magos egekből,
Áraszd ránk mosolyod fénylő napszemedből!
Nemzetek Istene! Add nekünk e földet!
Magyarok Istene! Tarts meg itt bennünket!

Évezredeken át, áldd meg életünket!
Viharban és vészben oltalmazz meg minket!
Adj szívünkbe békét, derűs boldogságot,
Ne érezzük soha a hontalanságot!
Duna, Tisza partján magyar szóval áldjunk,
Ez legyen örökké a mi szent országunk!
Legyen minden magyar a te fénygyermeked,
Pihentesd meg rajtunk áldott tekinteted!

WASS ALBERT:INTELEM

Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak erő.
Más ember földjén nincs számodra hely.

Félvilágot is befuthatod,
más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel!

Te bús magyar, kit száműzött hazád,
s idegen zsarnok lakja otthonod:
bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.

A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,
s a múlt hibáit le nem törlitek:

magyar földön nem lesz új
Magyarország,
Gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöletet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet!

vitéz Somogyváry Gyula (Gyula diák) : Hitetlenekhez szólok

Ne féljetek. A tűz még nem aludt el.

Csak hamut szórtak az izzó parázsra.

Ne féljetek! Olcsó, krajcáros hittel

ne gondoljatok temetésre, gyászra.

Ne féljetek, ti elcsüggedt Tamások,

és ne nézzetek könnyesen a ködbe!

Hát elhagytak már mind az álmodások,

s azt hiszitek, hogy így lesz mindörökre?

Ne féljetek, ti rémült istenadták,

a történet még nincs készen mivélünk!

A torkunk évszázadok fojtogatták,

s mi mégis, most is: élünk, mindig élünk!

Ne féljetek! – Nem temetőbe vittek.

Csak börtön ez, mit nékünk sírul szántak.

S van még súlya a bilincses ökölnek,

és van szárnya a hörgő Miatyánknak!

Ne féljetek, ti gyötrött, árva lelkek,

nem halt még meg a magyar: csak kifáradt.

Nem állt a szív meg, csak egy percre dermedt,

de már dobog, s a vére újra árad.

Ne gondoljatok temetésre, gyászra,

S ne sírjatok, hitetlen gyáva hittel!

Csak hamu szállott az izzó parázsra…

Ne féljetek! A tűz még nem aludt el!

IMÁK - FOHÁSZOK

Csak egy kis láng vagyok gyertyáid közt, Uram,
de lángom kevéske melege tiéd;
és most hadd lobbanjon szeretetem, Uram,
mint a gyertya lobban, mielőtt elég.

Hogyha egyszer tudnék oly szépen dalolni,
hogy imává válna csöndes énekem,
nem is volna többé egyéb kívánságom:
add érte Magadat cserébe nekem!

Hogyha egyszer tudnék annyira szeretni,
hogy feledném magam és dolgaimat,
csak azt kérném Tőled szívemből esengve:
mindenkor őrizd meg barátaimat!

Hogyha egyszer tudnék magamba mélyedni,
és szívből mondani: ,,Bocsáss meg nekem!",
irgalmaddal telten, halálom óráján
boldog békességed lenne nyughelyem.

Hogyha egyszer tudnék úgy szólani Véled,
hogy szómmal életem adjam át Neked,
nem volna boldogabb nálam e világon,
csöndben elrejtőzve így élnék Veled.

S hogyha egyszer tudnék oly nagyot kívánni,
amit csak kegyelmed megadhat nekem,
azt az egyet kérném esdekelve, híven:
a Te dicsőséged legyen életem!