Dante írta az Isteni színjátékban 1300-ban...

Babits Mihály:Hazám

Babits Mihály: Hazám! Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat! Nem egy szűk ház, az egész kis város mint egy árchipelagus vár nyájas zöldje közt a tenger akácfának. Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház, mely előtt ülve ha szertenéztem, dallá ringott bennem kétség és láz s amit láttam tejszín napsütésben, mind hazám volt! Lenn az utca híven nyúlt alattam, mint a futószőnyeg és a dombsor hullámzott, mint szívem, halkan hullva égig a mezőnek. "Az ország, mappa szerint." Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat! Enyhe dombsor, lankatag magyar föld! S az a róna túl már a nagy-alföld szemhatártól, ahol a nap támad. Röpülj, lelkem, röpüld át hazámat! Szemhatártól-szemhatárig, s újra merre emléked, a halk selyempók vonja szálát, szállj a rónán túlra, s át hol állnak a bolond sorompók: és akármit ír a kard a rögre, lankád mellől el ne bocsásd bérced: ha hazád volt, az marad örökre; senkisem bíró, csak ahogy érzed! "Az igazi ország." Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismer se kardot, se vámot s mint maga a lélek, oszthatatlan. Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat, mely nem szorul fegyverre, se vértre, mert nem holt rög, hanem élő lélek. Galamb álom! s rókák rágtak érte; odu-féltő kapzsi szenvedélyek. Az én álmom sohse legyen róka! Az én tanyám magassága védje! Lelkem madár, tág egek lakója, noha mindig visszajár fészkébe. "Európa." Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat! Hogy röpültem egykor! Tornyok szálltak, Montblanc süllyedt, narancsfák kináltak, láttam népet, mordat és vidámat: így találtam nagyobbik hazámat. Rómát fiús tisztelettel jártam, mintha őseim városa volna és Avignon nevetett, mint Tolna, vígan fürdött egyazon sugárban és egy lélek font be néptől-népig messze földrészt eleven hálóba: egy lélek, egy ország végtül-végig magát-tépő hazám: Európa. "A glóbus." Röpülj, lelkem, tágítsd még hazámat! Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség fészke a zord Űrben! Bús kerekség! Szigete a tér Robinsonának! Óh röpüld át kis csillaghazámat s míg e hibbant Robinsonok bambán ölik egymást, szigetük felejtik és sohasem ér szemük a partig. te a végső szirt fölé suhanván a villanyos messzeségbe kémelj, tán egy ismeretlen sugarat hoz, amely úgy jön, dallal és reménnyel, mint dús hajó vén Robinsonokhoz. "Epilóg." Mégis, lelkem, szeressed hazámat! Nem neked való az űr hidegje! Itt a glóbus, a meleg szigetke s lélekágya szent Európának. Soha el nem hagyhatod hazámat; útjaidat akármerre bolygod, egy országot hordozol magaddal, veled jön egy makacs íz, egy halk dal viszed, mint a kárhozott a poklot; de halálig, mint ki bűn között él, várja híven az Éden sugáros türelme: úgy vár reád a város és a kis ház, melyben megszülettél.

Egy kiállítás képei (Kácsi alkotóművészek kiállítása Mezőkövesden)

A kiállítás helyszíne:Mezőkövesd,Szent László tér 24. Közösségi Ház emeleti kiállítóterme A kiállítás megtekinthető:2012.március 3-ig. A kiállítást rendezte: Korpás Károly Támogatók:A Mezőkövesdi Közkincs-Tár Nonprofit Kft és a KAPTÁRKÖVEK kistérségi folyóirat. "Bemutatkozik Kács és az ott rendezett művészeti alkotótábor" című kiállítás Kiállító művészek:Borsos Tibor, Huszár Andrea,Jurkó László,Molnár László, Olejnyik Erzsébet,Pázmándi Antal,Pázmándi Erzsébet,Suha János,Terebessy László,Varkoly László

Pártus Herceg törvénykönyvvel(Borsos Tibor kerámiája)

Jézus hófehér lepelben (Olejnyik Erzsébet keramikus művész)

Jézus cifra szűrben (Olejnyik Erzsébet keramiája)

Boldogasszony anyánk,égi nagy patrónánk (Olejnyik Erzsébet kerámiája)

Faragott "szuszék" bözödújfalui diófából,mögötte Kács története kácsi tölgyfából(Borsos Tibor szobrászművész)

"Óh boldog Magyarország,ne hagyd magadat becsapni" (Dante:Isteni színjáték 1300-ból) Az idézetet Borsos Tibor véste diófába latinul,magyarul,és rótta rovásírással!

A kiállítást megnyitotta Ostorházi István, Kács polgármestere

Pázmándi Antal képzőművész egyetemi tanár szakmai értékelése

Dr.Kapusi Imre erdészmérnök felolvassa a "Kácsi csoda" írását a Hársfák és a Kácsi búcsú csodájáról.

Széphalmi Jurkó László grafikus beszéde a kiállításról

A Kácsi Hársfavirág énekkórus előadása

A kiállítás érdeklődő nézői

Huszár Andrea szobrászművész összeállítása az ősi szakrális helyekról a Mátra és a Bükk vonulataiban.

A kiállítás látogatói

Kácsi hangulat (Pázmándi Erzsébet festőművész képei)

Kutyagerinc diófából Szakrális koszorú (Borsos Tibor)

Molnár László kácsi erdész fafaragó munkái

Széphalmi Jurkó László grafikus,textilművész kiállítási sarka

Élénk szakmai érdeklődés

Párbeszéd a művésszel,háttérben Terebessy László festményei

A Kácsi asszonykórus Pázmándi Antal kácsi képei előtt

Pázmándi Antal korhű képei Kácsról,a kácsi templomról

Széphalmi Jurkó László textilművész gyapjú képei

A Kácsi alkotóművészek mezőkövesdi kiállításának záró képei

A KÁCSI BÚCSÚRÓL

Összpontosítsatok jobban a mennyei dolgokra és ne engedjétek uralkodni a gonosz vágyakat, a kapzsiságot, mert azok velejárója a bűnhődés, a szenvedés.

Szabadítsátok meg magatokat olyan béklyóktól, mint a düh, a harag, rosszakarat, megszólás, káromkodás. Ne hazudozzatok, s újuljatok meg abban a tudatban, hogy Isten képére vagytok teremtve.

Ezért Isten gyermekei vagytok.

Ebben a tudatban nem számít a származás, vagy társadalmi helyzet, anyagi állapot, vallás, kor, művelődés szint, foglalkozás, hanem fontos az életvitel, a cselekedet. Öltsétek magatokra az isteni élet ruházatát: legyetek megértőek, könyörületes szívűek, jóságosak, szelídek és türelmesek.

Viseljétek el egymást és kölcsönösen bocsássátok meg egymásnak, mint ahogy Isten is megbocsát néktek. És mindenek fölött, legyen bennetek szeretet, mely összetartója minden jónak.

Istennek békéje uralkodjon szívetekben és legyetek iránta háládatosak. Mindent, amit cselekedtek, azt Isten nagyobb dicsőségére tegyétek. A külvilággal szemben legyetek bölcsek, s az imádságban állhatatosak.

A családban uralkodjék tisztelet, megértés és szeretet.

Férj! Szeresd feleséged és lásd el mindenben.

Feleség! Szeresd férjedet és gondoskodj róla mindenben.

Gyermekek! Fogadjatok szót szüleiteknek, mert ők szeretnek titeket és jót akarnak nektek.

Szülők! Szeressétek gyermekeiteket, legyetek velük türelmesek, legyetek igazságosak és mutassatok jó példát nekik. Az együtt imádkozó és egymást segítő család a nemzet erőteljes alapja.

Vezetők! Legyetek szerények, igazságosak, együtt érzők.

Dolgozzatok lelkiismeretesen a nép jólétéért. Adjatok hálát Istennek, hogy az Ő munkáját végezhetitek, azzal, hogy rátok bízta a nép, az ország sorsát. Ő számon tartja a munkátokat.

Ahol a vezető bölcs, lelkiismeretes és önfeláldozó, ott boldog az ország.

(Ősvallásunk tanításaiból)

LELKI MOZGÓSÍTÁS

Szeretettel kérünk minden magyar testvért, hogy - felekezeti különbség nélkül - fokozottan tegyen meg minden megtehetőt édes hazánk, Magyarország lelki felemelkedése érdekében.

Emlékezzünk arra, hogy „minden magyar felelős minden magyarért" és az ország sorsáért is.

Jövőnk olyan lesz, amilyennek megteremtjük.

Az élet minden területén sok módja van a segítésnek, úgy egyénileg, mint csoportosan. Mindenki találja meg azt, amelyiket megfelelőnek tart, vagy amelyiket körülményei, adottságai tesznek lehetővé.

A sok-sok lehetőség közül, most csak egyetlen egyre akarjuk irányítani a figyelmet. Ezt az „utat" egyre többen járják: ez a zarándoklat, a búcsújárás. Egyre többen ismerik föl ennek jelentőségét és testet, lelket, tudatot formáló hatását.

E tisztulási folyamat olyan lelki élményt nyújt a legtöbb résztvevő számára, amely mindenképpen hasznos, úgy az egyén, mint a közösség számára.

Csíksomlyón ma már félmillió zarándok tesz tanúbizonyságot a Boldogasszony mellett, és ez nem csak bizonyos vallás „belügye", mivel a Boldogasszony minden igaz magyar mennyei édesanyja.

Minden magyaré!

Ő számtalanszor kérte, hogy ezt valljuk is meg. Gondoljunk ennek hihetetlen jelentőségére és az ebből fakadó tiszta-erő hatásának következményeire.

A Boldogasszonyhoz való hűségünk áldást hoz mindenkire. Senkinek sem szabad kétségbe esni; ne engedjük, hogy a félelem letörje népünk lelkületét!

Törődjünk egymással, és dolgozzunk együtt mennyei segítőinkkel. Védjük egymást és kérjük az égiek védelmét is. Helyettünk nem végzik el a munkát, de velünk igen.

Egy-egy zarándoklaton keresztül azt is kifejezzük, hogy mi az égiekkel dolgozunk együtt. Ez a tanúbizonyság sokszor egész életünket befolyásolja. Aki rádöbben arra, hogy Isten gyermeke és hogy nincs egyedül, annak élete kiegyensúlyozottabb lesz.

Egyéni és nemzeti önvédelmünk része legyen a zarándoklat is!

Történelmi Magyarország egész területe számtalan kegyhellyel, búcsújáró hellyel van megáldva; e helyek látogatottságát növelni kell!

Ezeket ma már nem úgy kell tekinteni mintha csak egy bizonyos vallás szent helyei lennének, mivel ezek az égiek szent helyei és a felekezetek fölött állnak, s így minden jó szándékú személy részesülhet azok áldásaiban.

A búcsújárás fogalma végre elnyerte teljesebb értelmét és ma már nem csak bűnbánati vezeklést jelent, hanem az égiekkel való földi találkozás örömét is, ahol ima által nem csak kérni lehet, hanem hálaadásra, belső beszélgetésre, elmélkedésre is lehetőség van.

A zarándoklat, búcsújárás ma élő kapcsolat a földi ember és az ég között.

A sikeres zarándoklat előfeltétele a tiszta szándék és a megfelelő felkészülés. Nagyon sokan lélekben megerősödve jönnek vissza egy-egy ilyen lelki találkozóról.

Gondoljuk el, hogy mily hatalmas erőtöbbletet jelentene népünk számára, ha minden magyar, minden évben legalább egyszer részt venne egy hazai zarándoklaton, búcsún.

Hazai alatt az egész Kárpát-medencét értjük, hiszen Erdély, a Felvidék, Kárpátalja, a Délvidék, a Nyugati Őrvidék magyar területein is számtalan szent helyünk található.

A csíksomlyói zarándoklatot fejlesszük tovább, hogy még ott is növekedjen, állandósuljon a résztvevők száma, hogy egyre többen részesüljenek a hely áldásaiban.

Ezt a hatalmas találkozót Pünkösdkor tartják, s amint tudjuk Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe.

Tehát Pünkösdkor legyen hangsúly a csíksomlyói zarándoklaton, más ünnepeken pedig a többi búcsúhelyen.

Az itt felsorolt helyeken kívül természetesen sok már zarándok lehetőség is létezik, látogassuk meg azokat is, függetlenül attól, hogy valamelyik egyház elismeri e vagy sem azok „hivatalos" voltát.

A kácsi búcsút mindig pünkösd után 1 héttel rendezik meg:

Kács községről kevesen hallottak, pedig ősi magyar település a Bükk hegység déli lábainál.

Már Anonymus is írt róla könyvének 32. részében:

„... Árpád fejedelem és nemesei... a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Őrsúr a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat építetett, melyet most Örsúr várának hívnak..."

Az már eléggé közismert felfogás, hogy Árpád hazatérő népe ezen a vidéken ugyanúgy, mint Erdélyben magyarul beszélő őstelepes magyar csoportokat talált és egymás nyelvét megértették.

Tehát Kács és környéke ősi magyar lakott terület és ősvallásunk egyik fontos központja, megszentelt terület.

A jelenlegi templom falába be van építve az ősmagyar egyház réges-régi oltárköve.

s

KÁCS Legrégibb búcsújáróhelyeink közé tartozik. A hagyomány szerint itt a templom alatt csörgedező forrásnál áldozott Örs nemzetsége a pogány isteneknek. Később monostor épült a helyén, az áldozó követ a Szent Péter apostol tiszteletére szeentelt nemzetségi templomba falazták. Ebben az intézkedésében az Egyháznak hasonlíthatatlan bölcsesége nyilvánult .meg, a néplélek fölülmulhatatlan ismerőjének és tanítómesterének bizonyult itt is. A beidegzett ős hagyománynak kifogástalan keresztény jelentést adott. A pogány áldozókőből Jézua vallásának szegletköve lett. A véres áldozatok helyén őseink önmagukat mutatták be áldozatul Istennek: imádkoztak, vezekeltek, hálát adtak életük Urának. A forrás megszentelt vizében .a középkorb,n bizonyára még sokáig kereszteltek, de egyben természetesen szentelménnyé is vált. A búcsú napján különben még ma is minden évben fölszentelik. A monostor sok viszontagság után tönkrement. Az ásatások bizonyára szép sikerrel jutalmaznának, ítt is hirdetnék a magyar középkor katolikus dicsőségét. A mai barokk templomocska a Szentháromság tiszteletére a régi kegyhely helyén épült. Lelki hatását a halhatatlan érdemű Esterházy Károly egri püspök restaurálja. A hagyományok szerint az történt ugyanis, hogy egy nemes úr két leányával a községen keresztül kocsizott. Megállottak és felmentek a dombra, hogy a templomban imádkozzanak. A szentély külső oldalán egy nagy hársfa állt. Az egyik lány a fán három fehér bárányt pillantott meg. Látomásáról szólott édesapjának, de az nem látta. Húga azonban megerősítette testvérének látomását. E mennyei jelenés nyomán szentelték azután a templomot a Szentháromság tiszteletére. Esterházy Károlynak különösen szívén feküdt a kácsi kegyhely sorsa. A búcsú napján, Szentháromság vasárnapján összesereglik Kácson a Bükk palóc népe. Vonzási köre igen terjedelmes. Lelki hatásának erejét és állandóságát azonban - sajnos - csökkenti, hogy papja nincs, filiája Tibolddarócnak. Azt hisszük pedig, hogy a környező hegyifaluk népének, amely olyan megható szeretettel ragaszkodik hozzá, intézményesen is, nemcsak a paraszti hagyományok erejénél fogva, ismét lelki középpontjává kellene tenni Kácsot. A középkor legnemesebb hagyományait kellene itt modern változatokban fölébreszteni, hiszen a vallás nemcsak tanítás, hanem kultusz is, nemcsak az egyénnek ügye, hanem közösségi megnyilatkozás is. Szent vallásunk a barokk idők heroikus izzása után egy kissé mindenütt a sekrestyébe húzódott. A búcsújárásban rejtőzködő lelki tőkék gyümölcsöztetésével nemcsak gyönyörű népi, vallásos tradíciók átmentése járna együtt, hanem a tömeggé züllés megakadályozására, egyben korunk emlegetett kollektív törekvésének megszentelésére is sor kerülhetne. Kács távol a világtól ott rejtőzködik mersze benn a Bükkben, szelíd, hangulatos vidéken, régimódi parasztok között. A búcsújáróhelyek érzelmes hangulata, bensőséges egyszerűsége, a léleknek mosolygó rendje sugárzik a tájon és az emberek arcán is. A falu a templom lábánál húzódik meg. Láttára középbori képek jutnak eszünkbe, amelyeken Mária az ő oltalmazó palástja alá rejti híveit.

ŐSI ÍR ÁLDÁS

Régi ír áldás:

Legyen időd a munkára - ez a siker ára. Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka. Legyen időd a nevetésre - ez a Lélek muzsikája. Legyen időd a gondolkodásra - ez az erő forrása. Legyen időd az olvasásra - ez a bölcsesség alapja. Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz vezető út. Legyen időd az álmodozásra - kocsidat majd egy csillaghoz vezeti. Legyen időd, hogy körülnézz - túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy. Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek - ez isteni kiváltság.

JÉZUS SZOBOR FELSZENTELÉSE ÉS JÓTÉKONYSÁGI HANGVERSENY VOLT KÁCSON

BORSOS TIBOR SZOBRÁSZMŰVÉSZ ALKOTÁSA

V.MOLNÁR JUDIT ÉS URBÁN NAGY RÓBERT ÉNEKEL,ZONGORÁN KISÉR BODÓ TAMÁS

A KÁCSI HÁRSFAVIRÁG ÉNEKKAR ELŐADÁSA

V.MOLNÁR JUDIT ÉNEKEL:

">object>

Jótékonysági koncert volt Kácson

A Kácsi Hagyományőrző Egyesület jótékonysági koncertet szervezett a Zene Világnapja alkalmából, a közel ezer éves templomban. V. Molnár Judit és Urbán – Nagy Róbert operaénekesek Bódi Tamás korrepetitor kiséretével telt ház előtt Erkel, Kodály, Verdi, Schubert szerzeményeket, ismert dallamokat énekeltek nagy-nagy sikerrel. Borsos Tibor Gyergyócsomafalván nevelkedett – kácsi lokálpatrióta - szobrászművész keresztet - feszületet ajándékozott a templomnak, melynek párja a közelmúltban Nagyváradon, a Püspökségen került átadásra, felszentelésre.> AZ ESEMÉNY VISSZHANGJA:

mivid.php?ext.a19702 (a fenti linkre kattintva a Miskolci Tv híradását láthatjátok a fenti eseményről)

HANGVERSENY KÁCSON

A KÁCSI HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYESÜLET RENDEZVÉNYE

2009.OKTÓBER 3-ÁN: A Zene Világnapja alkalmából rendezett Templomi Koncerten V.Molnár Judit operaénekes ismert és népszerű dalokat ad elő: Erkel,Kodály,Verdi,Schubert és Bárdos műveiből. Vendég: a Hassler Énekegyüttes Helyszín: Kács Katolikus templom Időpont: 2009.október 3. 17 órakor A hangverseny után a résztvevők számára állófogadást rendez a Kácsi Hagyományőrző Egyesület a templom mellet felállított jurtasátrakban. A rendezvény célja:Kács honfoglaláskori zsáktelepülés történelmi múltjának és jelenének megismertetése,népszerűsítése. Minden kedves "lelkes" érdeklődőt szeretettel vár felfedezésre a Bükki Nemzeti Park bölcsőjében fekvő kis zsákfalu:Kács

Tündérkert

Amikor Tündérkert lakói elfáradnak az örök táncban, az örök kacagásban és az örök boldogságban, vagy szomorúak lesznek, mert hosszabb-rövidebb időre kedvesük kimegy a világba megsimogatni azokat, akik náluk is szomorúbbak és bánatosabbak, szóval, akikkel mindezek történnek, elmennek a Tündérkert egy távoli, rejtett zugába, ahol csend van, békesség és nyugalom. Elmennek az árnyékos fák alá, hogy megpihenjenek, hogy távollévő kedvesükkel beszélgessenek, hogy hallgassák a fák susogását, a madarak varázslaton átszűrt énekét és saját lelkük hangjait.

Akármennyien mennek is egyszerre a Csend-sarokba, ott mindig egyedül lesznek, mert a Kertnek ez a legvarázslatosabb része. Aki ide jön, csak a körülötte lévő természetet látja, mert a Kertet alapító Első Tündérek így teremtették ezt a sarkot.

Nem kell sokat menni, hogy a fáradtak és a szomorúak elérjék a nyughelyet, mert a Kertben nem lépkednek, hanem gondolat-szárnyon szállnak a lakók, melyhez a hajtóerőt a szív dobbanásai és a világból hozott emlékek adják. Ezért szép mindig a Tündérkert füve. Senki nem tapossa le, még akkor sem, ha estre kelve vidám énekszóval körbeülik a Tüzet és megidézik belőle a gondolataikat. A Tűz belőlük fakad, s nemcsak tündér-fénye és bolyhos-melege van, hanem énekel és táncol is a fűszőnyeg felett. Igaziak a lángjai, mert a lelkek lángban égnek: a szerelem, az akarás, a küzdelem, a sóhaj, a vágy és a múlt lángjai táplálják szüntelen a Tündérek lelkét is, hogy azok ki ne aludjanak.

A lángok tánca néha könnyed és játékos, mert boldogok a tűz körül ülők, néha hirtelen feltör, majd alig pislákol, mert van közöttük, akinek elveszett a fele lelke s most - mindig - kétségbeesetten keresi, mert nélküle nem lehet élni. Szeretne az égig törni, túllátni a Kerten, ki a világba, hátha megpillantja Őt, akivel egyszer már egyek voltak, vagy egyek szerettek volna lenni. Szeretne átnyúlni a Falon, lerombolni a Kaput, hogy jöjjön be ide az egész világ, mert azzal együtt biztosan Ő is bejön. De amikor kinéz a világba, sötét homályt lát, értelmetlen zajokat hall, durva üvöltéseket, egyetlen masszává gyúrt arctalan emberek és anyagok szürke tömegét. S hiába próbálja szétválasztani az arcokat, hogy meglelje Őt, nem képes rá. Ekkor lelkének lángja apróvá válik, majdnem kihuny.

Ezt látva, a mellette ülők gyengéden körbefogják, megérintik az arcát és csendesen énekelnek neki. Így a halni készülő lélek ismét erőre kap, mert érzi: nincs egyedül, s feltámad benne, a legeslegmélyében egy alig hallható, de szikla-erős gondolat: Hátha...

Ezt meghallják a többiek is, mert Tündérországban mindenki hall mindent. Ott nincs titkolni való, mert a Kert lakói jók és szépek. S amint meghallják a remény hangját, elmosolyodnak és kórusban elismétlik azt. Az ezernyi "Hátha..." és "Igen!" bűvös dallama szárnyra kel a Tűz körül, körtáncba kezd a szomorú körül.

Azután mindannyian felállnak a Tűz mellől, kézenfogják a szomorút és azt mondják neki: - Most pedig menjünk el a Csend-sarokba és pihenjünk. Kéz a kézben elindulnak a fák alá, a bokrok alá, a Kristálypatak partjára. Útközben virágot szednek és odaadják annak, akit kísérnek, hogy amikor leül a Csend Padjára, tegye maga mellé és beszélgessen velük. Amikor az erdő sűrűsödni kezd, és már csak egy keskeny ösvényt hagy szabadon a varázslat, a többiek hátramaradnak, és akit kísértek, egyedül indul tovább.

A Csend-sarok a magányosság helye, ide a madarak is ritkán tévednek; csak néha-néha szállnak le a kis tisztás közepén az ős-tündéridőben felállított faragott kőmedence szélére, szomjukat oltani. A medence soha ki nem fogyó hűs vize új erőt ad a szárnyaknak, a kedves lények tovaszállnak, s marad a csend, a tiszta szellő és a magány.

Akit kísértek, lassan odaballag a medence melletti durván faragott fapadhoz, leül, becsukja a szemét és álmodik. Álma egészen valószerű, mert a Tündérálmokban erő van, amelyet az ősök és a Kert ereje ad nekik. Az erő segítségével az álmodó tovaszáll, ki a világba, be a szürke massza közé, olyan közel annak részeihez, hogy már kivehetők lesznek az egyes tárgyak, színek, zajok, arcok. Az erő fénybe borítja az emlékezést is, mert a keresőnek emlékezni kell arra a pillanatra, amikor lelkének másik fele elment tőle. Mindenre emlékeznie kell, hogy újra megtalálja Őt! Az erő találékonyságot ad, hogy merre induljon, s hogyan lépjen túl a nehézségeken. S az erő erőt is ad, hogy bárhol is találja lelkének felét, bármilyen körülmények között, magasan vagy mélyen, Mennyországban vagy a pokol fenekén, ne rendüljön meg, hanem boldogság töltse el, mert megvan az, aki hiányzik! Az erő határozottságot is ad, hogy amikor rálelt, egyetlen mozdulattal kiragadja világi börtönéből, magához ölelje és azt mondja neki: - Itt vagyok, tiéd vagyok újra, s te az enyém! Menjünk, ne nézzünk hátra, mert ami mögöttünk van, az a volt, ami előttünk: az a most és a lesz. A miénk - örökre.

A Tündérkert ereje szárnyakat ad, hogy szállni tudjanak, könnyedén, gyorsan, észrevétlenül, legyőzve minden akadályt, amit a világ állít eléjük a visszaútjukon, Átrepülve a legmagasabb hegyeken, a legzordabb vidékeken, nem törődve az utánuk kapó vad karmokkal, az ocsmány üvöltésekkel, az igazságokkal, a hazugságokkal, a vádakkal, az ítéletekkel. Nem törődve senkivel és semmivel, csak egymással. Mert most már csak ez számít, hiszen ez az Élet, ez a teljesség, ez a gyógyulás, mert a kettőből újra létrejött az Egy. Ami valaha szétszakadt, most összeforrt, a végtelen seb eltűnt a test hibátlan puha bársony, a lélek ujjongó fény, mert a kettőből Egy lett.

S amikor visszaérkeznek - most már Egyként - a Csend-sarokba, leülnek a padra és nézik az örök élet vizét csipegető Tündér-madarakat. Amikor felébred álmából, akit kísértek, valakinek a kezét érzi a kezében. Ismerős, meleg kezet, amely eddig csak az emlékeiben és vágyaiban létezett. A kéz gyengéden megszorítja az övét, s ő ránéz arra, akit álmában megtalált és ide hozott.

Mosoly lát mosolyt, szemek látnak szemeket, ajkak érintenek ajkakat, kezek fonódnak össze, mert a Tündérkertben a legkisebb lakó is tudja, hogy

öt meg öt az tíz tíz meg tíz az húsz húsz pedig EGY Mi!

S amikor eltelik egy szakasz az időtlen időből, kéz a kézben végigmennek az erdei ösvényen ki a fényre, melegre, táncra, énekre - a soha véget nem érő boldog Életre. S most már ők is kísérőkké válnak, szolgálva a szomorúk kifogyhatatlan áradatát.